A címben nevezett hölgyre nézve nem éppen hízelgő cikket olvastam ma az egyik történelmi hírportálon. Ennek dacára bennem mégis az 1981-es júliusi Soho-beli színházélményem idézödott fel.
1919. május 7-én Maria Eva Duarte néven, törvénytelen gyerekként az argentin pampák egy kis porfészkében született. 15 évesen egy zenész-gitárossal Buenos Airesbe szökik, ahol a férfival együtt élve, 1940-ig éjszakai szórakozóhelyeken lép fel.
1940 és 1943 között inkább kevesebb, mint több sikerrel, színházakban és a rádiónál próbál szerencsét.
1943-ban egy társaságban találkozik az akkor 48 éves özvegy Juan Peron tábornokkal, aki rendkívüli érdeklődést mutat a fiatal színésznő iránt…
Az ország erős emberének, Peronnak a szeretőjeként 1944-ben az argentin rádió legjobban fizetett alkalmazottja.
1945-ben - a II. világháború után - Argentínában megváltoznak a politikai erőviszonyok.
Október 12-én Peront letartóztatják és bebörtönzik. Eva – rádiós kapcsolatait felhasználva – fellázítja a munkásokat és tömegtüntetést szervez, melyen mintegy háromszázezren vesznek részt. A demonstráció hatására Peront október 17-én szabadon engedi. Hálából Peron október 21-én titokban feleségül veszi Evat.
1946. február 24-én Peront Argentína elnökévé választják. Feleségének fontos szerepet szán a politikában: a Munkaügyi Titkárságot vezeti, hogy az elnök szemmel tarthassa a munkásságot és a szakszervezeti mozgalmat. Eva Peron az általa betöltött hivatal révén eléri, hogy az argentin nők 1947. szeptemberétől választójogot kapjanak.
1947 –ben európai körútra indul
Eva Peron kéthónapos útja során felkereste Spanyolországot, Olaszországot, Portugáliát, Franciaországot és Svájcot (Angliába azért nem ment el, mert a Buckingham palota csak egy teára fogadta volna…)
Az egyes helyeken igen vegyes fogadtatásban volt része. Franco országa ünnepelte, az olaszok inkább Peron marhahússal megrakott hajóinak örültek volna, a franciák hűvös udvariassággal fogadták, a gazdag Svájc az egyik bankban elhelyezett 25 millió dollárnak örült (halála után Peronnak külön gondot jelentett a számla titkos kódjának megszerzése..).
Európai körútja során napjában 3-4 öltözött át és naponta mintegy (akkori) 1.000 fontot költött.
1947-ben hozta létre az „Eva Peron Szociális Segélyalapot”, mellyel a szegényeken és az éhezőkön kívánt segíteni oly módon, hogy alapítványa javára a gazdagokat busás összegek és ajándékok önkéntes juttatására presszionálta. Ez idő tájt napi 14-15 órákat dolgozott.
Eva Peron imádott öltözködni és magát felékszerezni.
Halála után 400 kosztüm és ruha, 600 kalap, 1.250.000 font értékű ékszer, valamint olyan nemesszőrme bundák és keppek maradtak utána, melyek 3500 munkás egyhavi bérével voltak egyenértékűek.
1951-re odáig jutott, hogy az elnökválasztáson férje mellett alelnökként akart indulni.
A Peron mögött álló gazdag katonatiszti réteg azonban ezt nem támogatta, mert nem tudta elképzelni, hogy az elnök halála esetén – az alkotmány értelmében – az alelnök Evita vegye át a hatalmat.
Míg a katonák meditáltak, Eva Peron alelnöki jelöléséről a végső szót egy új ellenség, a rák, mondta ki.. Orvosai tanácsa ellenére a választási kampányban való részvételét folytatta és a műtétet egyre halogatta. Végül is 1951. november 6-án megoperálták, de betegsége ekkora gyógyíthatatlan stádiumba került.
Halálakor többnapos állami gyászt rendeltek el. A virágüzletek kivételével minden zárva volt. Buenos Aires utcáin tumultuózus jelenetek játszódtak le: 3 embert eltapostak, kétezren pedig megsérültek az Evita-gyászban.
A tömeghisztéria csúcspontját a temetés napján érte el. Koporsóját fehérbe burkolt ágyútalpon vitték végig a főváros utcáin.
Milyen is volt valójában Eva Duarte-Peron?
A kérdést nehéz megválaszolni. Fleur Cowles amerikai újságírónő szerint:
„Itt van ez az Evita, aki első találkozásunk óta kísért. Nem tudom magamból kitörölni ezt a politikusnőt, akiben hatalmas erő és szenvedély lakozik, aki túl hirtelen repült a csúcsra, akiből hiányzik a szerénység , viszont túlteng benne a mohóság és akinek mérhetetlen sok pénze van . Tehetséges, de hidegszívű gunyoros, valahogy azonban mégis meseszerű nő, aki űzött vadként feszültségben él. Ravasz és hatalmaskodó, aki túl sok gyémántot aggat magára; ambiciózus, de bosszúvágyó. Távolinak tűnő megfoghatatlan lény, szinte már nem is e világból való”.
Mary Main, egy Amerikában élő argentin nő, így látta őt:
„Dél-Amerikában korábban nem volt hozzá hasonló ellentmondásos személyiség, akit mégis fanatikus rajongás és tisztelet övezett”.
...és készítettem ezt a képes-zenés összefoglalót Eva Peron életéről…
